Arcok, értékek, korszakok

Jó volt rajzolni. Nagyon szeretek. Éveken keresztül arra készültem, hogy a Szegedi Tudományegyetemen fogok tanulni, hogy hat évután ott fogomátvenni a diplomámat. Három, közel négy éven át akartam magyar-rajz tanár lenni. De végül ide jöttem, a Miskolci Egyetemre. (Az már másik kérdés, hogy miért ide, így azt ki se fejteném.) Hogy megbántam-e a döntésem? Nem. Nem bántam meg, hogy mégiscsak Borsodba jöttem. De amikor rajzolok, festek, kreatívkodok, mindig belegondolok: mi lett volna ha... . És olyankor fáj egy kicsit. Fáj, mint ahogy az órán is fájt. Élveztem, de közben rosszul is esett. Szörnyűnek éreztem magam, hogy nem teljesítek azon a szinten, mint amit tőlem elvártak a gimnázium négy évében. De attól még ugyan úgy imádom Miskolcot és az Egyetemvárost.
Tudom, arról (is) kéne írnom, hogy milyen volt az óra. Legalább egy felszines és érdektelen óravázlatot adhatnék, de jelenleg nem fog menni. Talán túl hamar kezdtem bele, talán később sikerülni fog.